Agadir, Marokkó – 8 szuper program és hasznos infók

Az Agadirba tartó repülőjáraton mögöttünk ült egy család, és akaratlanul is elkaptam egy kicsit a beszélgetésükből. Az egyikőjük azon nevetett, hogy az útikönyv, amit éppen olvasott, mindössze két programot javasolt Agadirba érkezőknek: az alvást és a strandolást.

Persze, Agadir nem Marrakesh, ahol egymást érik az élmények és a történelmi jelentőségű látnivalók; ráadásul a várost 1960-ban szinte teljesen elpusztította egy földrengés, megsemmisítve rengeteg szép, régi épületet. De attól még szerencsére nem muszáj napokig a tengerparton feküdni. Ha tovább olvasol, 8 szuper program és élmény mellett praktikus információkat is megosztok, amik jól jöhetnek, ha először utazol Marokkóba.

Az első marokkói utad előtt mégis mekkora kultúrsokkra számíts?

Megmondom őszintén, hogy a marokkói út előtt rendesen ideges voltam, mert annyi riogatást hallottam ismerősöktől (azok ismerősének az ismerősével az történt, hogy…) vagy olvastam itt-ott, hogy nem is tudtam, mit várjak ettől az egyébként csodás országtól. Készültünk extra hasfogóval, probiotikummal, kendővel, meg hogy hűű, de nem fognak hozzám szólni, mert nő vagyok, hűű de óvatosan együk a helyi kajákat, hűű, ez aztán már Afrika. Persze, ez már tényleg Afrika, ez benne a fantasztikus, és kérlek, mások negatív élményei ne befolyásoljanak titeket – nézzétek meg Marokkót a saját szemetekkel.

Arra azért érdemes lélekben felkészülni, hogy ez egy másik kultúra, más szokásokkal. Picit tényleg kaotikusabb, mint egy átlagos európai tengerpart. Négy nap alatt annyi impulzus ért minket, hogy szerintem jó pár hétre előre feltöltekezhettünk! Ami pozitív meglepetés volt számomra, az az emberek kedvessége és segítőkészsége. Jó persze, rengeteg esetben tartják utána a markukat egy kis borravalóért, viszont nem mindig ez a jellemző, és ha elfogadod, hogy ez itt a kultúra része, és előre készülsz rá (például apró címletű készpénzzel), akkor semmi gond nem lesz. Például a hotelben, ahol megszálltunk, enélkül is mindig segítettek nekünk, de amikor szó nélkül kikapják a kezünkből a bőröndöt, és felviszik az emeletre, akkor nyilván mi is úgy éreztük, illik adni valamit.

A piacokon, bazársoron és főleg a strandon érdemes résen lenni, mert némelyik árus nagyon tolakodó is tud lenni. Az esetek 90%-ában viszont kedvesen tolakodóak (I’ll give you a very good price my friend, the more you buy the lower the price!) Egyetlen olyan eset volt, amikor kb. azt éreztük, hogy a mi * anyánkat, amiért nem kérünk a kicsit már fonnyadt gyümölcsökből a strandon. Hiába ismételgettem, hogy no, no, no, hiába gesztikuláltam és mutogattam egyértelműen a “nem”-et, a bácsi csak pakolta a gyümölcsöket a zacskóba, és rendesen megsértődött, amikor nem akartuk megvenni.

Ugyanitt egy fiatal srác mentateát kínált, és mivel ezt szeretjük, úgy gondoltuk, miért is ne innánk egyet? Miután kiöntögette mosolyogva, akkor közölte, hogy 50 dirham (kb. 5 euró) a tea ára… már ezt is nagy morogva adtuk oda, mert ennyibe kerültek a főételek szinte bármelyik étteremben, amikor is szólt, hogy nem-nem, csak EGY pohár kerül ennyibe! Úgyhogy igen, Agadir strandján eléggé megy a turisták lehúzása, és nagyon nehezen tudod kikerülni. Egyértelműen, erélyesen jelezd, ha nem szeretnél vásárolni és mindig előre kérdezd meg az ételek/italok árát! 😀

---

Hasznos infók, ha Marokkóba készülsz:

Beutazási feltételek, vízum

Magyar állampolgárok vízum nélkül tartózkodhatnak az országban 90 napig, turisztikai célú beutazás esetén. Az országba történő belépéshez útlevél szükséges, aminek a visszautazás napjától számítva még legalább 3 hónapig érvényesnek kell lennie. Aktuális információkért mindig látogassátok meg a konzuli szolgálat honlapját!

Hogyan tudsz eljutni Agadirba?

Agadir repterén évente több millió utazó fordul meg. Egyre több fapados légitársaság indít ide járatokat – a WizzAir is, mi például velük utaztunk 2018-ban, amikor még volt Budapest-Agadir járatuk. Azóta ez az útvonal megszűnt, jelenleg Varsóból vagy Londonból tudsz Agadirba repülni.

Teendők a reptérre érkezés után

Ha eddig csak Európában, azon belül is főleg a schengeni övezetben repültél (ahogyan Marokkó előtt én is), akkor valószínűleg nem volt részed szigorú/bonyolult biztonsági ellenőrzésben. Agadir repterén érkezéskor kapsz egy pici “kérdőívet”, ezért érdemes tollat vinni magaddal, hogy kéznél legyen, és minél előbb ki tudd tölteni a papírkát. Erre a neved mellett olyan alapinfókat kell írnod, mint hogy honnan érkeztél, hová tartasz, mi lesz a marokkói címed (elég a város, és a hotel neve – ezért is érdemes szállást előre foglalni, nem pedig a helyszínen keresgélni). Kell még a születési hely, dátum, az útleveled száma és a foglalkozásod is, plusz az utazás célja (Tourism).

Van egy rövid biztonsági ellenőrzés a csomagokat illetően is: ha van nálad fényképezőgép és/vagy laptop, azt külön be kell mutatni. Hazainduláskor már a reptér főbejáratán történő belépésnél (azaz a fő biztonsági ellenőrzés ELŐTT) ki kell dobálni a 100 ml-nél nagyobb folyadékokat. Itt már nem fognak kis papírt osztogatni, azok csak simán ki vannak helyezve egy pultnál, de ilyenkor is ki kell tölteni, ugyanis a becsekkolás után, az útlevél ellenőrzésekor kell majd leadni. Ugyanazok az infók kellenek, mint az előző alkalommal.

Fontos, hogy itt be is kell csekkolni a reptéren még akkor is, ha ezt már online megtetted és nincs feladott poggyászod. A kinyomtatott WizzAir beszállókártyád alapján készítenek neked egy “rendes” kártyát. Ha kitöltötted a kis fehér papírt, becsekkoltál és megkaptad az új beszállókártyád, akkor mehetsz tovább a 2. biztonsági ellenőrzéshez, és az útlevélellenőrzéshez, ahol a papírt is le kell adnod. Ezután még ehetsz-ihatsz, vehetsz valamit a duty free-ben, amíg ki nem írják, melyik kapunál lesz a beszállás

Reptéri transzfer

Előre foglaltam transzfert a rideways.com oldalon, oda-vissza. Tök jó volt, a sofőrünk kis névtáblával várt, meg pontosan értünk jött a szálláshoz a visszaút napján. Nem volt igazából drágább, mint ha taxiztunk volna, főleg mivel ez fix és előre fizetett volt, taxinál meg sosem lehet előre tudni, mennyiért is visz majd el, mert nagyon rafkósak a sofőrök. (Ráadásul ha a WizzAir oldalán keresztül foglalsz, kaphatsz 10% kedvezményt is). De ha nem foglalsz előre, és többen vagytok, akkor simán megéri taxizni – nem kell aggódni, a reptéri parkoló dugig lesz taxival. Amint kiléptünk az ajtón, egy jó kedélyű marokkói emberke egyből kapta fel a bőröndünket és vitte az autóhoz, alig bírtunk szaladni utána. Persze tartotta a markát a kis borravalóért utána.

Pénzváltás

Bár sokan ajánlják, hogy vegyünk le kint pénzt egy ATM-ből, mert a pénzfelvétel díja kb. ugyanannyi, mint ha előbb eurót váltasz és utána dirhamot, viszont én jobban szeretem, ha előre látom, mennyit akarok/tudok elkölteni. Sok helyen nem tudsz bankkártyával fizetni (piacok, taxik, kisebb boltok, borravalók, csak hogy pár példát említsek).

Egyszerűen kiszámoltam a nagyjából szükséges költőpénzt, azt még itthon euróra váltottuk (dirhamot Marokkón kívül nehezen tudsz váltani, talán Budapesten van olyan pénzváltó, ahol lehet, viszont nem tudom, milyen árfolyamon). A reptéren érkezéskor eurót vagy dollárt is be tudsz váltani dirhamra.

Hol foglalj szállást, és mennyibe kerül?

Mint mindig, most is booking.com-on foglaltam, 4 éjszakát az Igoudar Hotelben. Ez egy egyszerű, de ahhoz képest jól felszerelt, közepesen tiszta kis apartman az óceántól nem messze. A hálószobánk ablaka pont az óceánra nézett, jó volt erre ébredni! A konyhában volt kis rezsó meg edények is, és hűtőnk is volt az apartmanban. Első este akadozott a vízellátás, pár óráig egyáltalán nem volt vizünk, ez picit kellemetlen volt, de végül másnapra megoldották. Van itt medence is, amit reggel 9 és este 6 között lehet használni.

A 4 éjszaka egy főre 19.000 Ft-ba került 2018-ban, és ahogyan elnézem a Bookingon foglalható ajánlatokat most (2024-ben), azóta sem mentek sokkal fentebb az árak. Egy kényelmes, közepes minőségű apartmant már 6000-9000 Ft/fő/éjszaka áron tudsz foglalni, ami szerintem azért nem olyan rossz.

Autóbérlés, tömegközlekedés vagy inkább taxi?

Igazából én mindig ellenzem a taxizást, hacsak nincs késő éjszaka. Általában a tömegközlekedést választom, de ez Agadirban olyan kiszámíthatatlan, hogy ha időt akarsz spórolni, inkább huppanj be egy taxiba. Az autóbérlést egyébként egyáltalán nem ajánlom, városon kívül még csak-csak, viszont a balkán legelvetemültebb sofőrjei is megfontolt öregurak a marokkóiakhoz képest. Néha csak kapkodtuk a fejünket a taxiban is.

Mit egyél-igyál?

Sajnos sem a tagine-t (cserépedényben puhára párolt fűszeres husik-zöldségek), sem a kuszkuszt nem kóstoltuk meg. Mi ilyen elcsépelt utazók vagyunk, hogy folyton a nemzetközi kajákat esszük. A husiktól nem kell félni egyébként, jól átsütik őket, és a közhiedelemmel ellentétben semmi baj nincs velük. Viszont ha vega vagy, akkor is bőven találsz magadnak finomságokat – én pl. a teljes utazás alatt csak egyetlen egyszer ettem húst, van rengeteg vega tészta, pizza, de a tagine-t és a kuszkuszt is elkészítik csak sima zöldséges verzióban.

Amit viszont kötelező megkóstolni, az a marokkói mentatea: friss mentával főzik, és magasról öntik (ez a trükkje annak, hogy öntés közben ihatóan forróra hűljön az ital). A helyi banán is nagyon finom, édes, lédús, érződik, hogy napon érett, nem zöld importbanán. Az út mentén és a piacon, meg kb. minden kisboltban fürtökben lógnak – szóval érdemes megkóstolni.

Egészség – mire ügyelj?

Sokan riogattak minket, hogy összevissza fogjuk fosni magunkat Marokkóban (persze nem ezzel a kifejezéssel, de kb. ez volt a lényege), így bevásároltunk probiotikumból, Solutix Boulardii-ból, meg volt nálunk Lopedium is, mint mindig. Végül semmire nem volt szükség természetesen. A csapvíz nem iható, fogat is palackozott vízzel mostunk, de ezt leszámítva semmilyen italtól vagy ételtől nem lettünk rosszul, pedig a piacon olyan szurtos kis pohárból ittuk a (valószínűleg nem ásványvízből készült…) teát, hogy picit az ájulás kerülgetett, de azért elfogyasztottam, mert olyan kedvesek voltak az árusok, nem akartam őket megsérteni.

Ha nagyon érzékeny a gyomrod, és megnyugszol tőle, vigyél magaddal egy doboz erős hasfogót, de jó eséllyel semmi szükséged nem lesz rá. Egyedül a csapvizet ne idd meg, és nem lesz semmi gond. Ami viszont kötelező: a teljes körű utasbiztosítás. A K&H oldalán szoktam kötni, napi pár száz forint, de annyit megér, hogy biztonságban tudd magad. Európában nem szoktam külön kötni, mert a bankkártyámhoz alapból jár utasbiztosítás 30 napot meg nem haladó külföldi út esetén, viszont ez Marokkóban nekem már nem volt érvényes – érdemes a saját bankodnál érdeklődni.

Öltözködési tippek

Bár tengerparti üdülőhelyeken nem várják el annyira az utazóktól, én mégis vittem hosszú szoknyákat és kendőket magammal, és amikor a piacon vagy a medinában, vagy a parttól távolabb eső utcákon bóklásztunk, igyekeztem illendően felöltözni. Nem kell a fejedre borítani a kendőt, én csak a vállamra tettem, meg tényleg ügyeltem arra, hogy ne a leglengébb nyári cuccaimban mászkáljak nyilvános helyeken. A part persze más, ott nyugodtan jöhetsz-mehetsz nyári ruhában, bikiniben. Bár számos szórakozóhely van már Agadirban, a helyiek, főként az idősebbek nem fogyasztanak alkoholt. Sok helyen nem is lehet kapni, ha pedig Ramadán idején érkezel Marokkóba, akkor napnyugta előtt az utcán nem illik ételt vagy italt fogyasztani.

Egyéb hasznos tanácsok, alkudozás, francia nyelvtudás

A nagyon tolakodó árusokkal, kéregetőkkel legyél erélyes, ne nézz rájuk, vagy egyértelműen mondd, hogy nem. Sokszor persze ez sem elég, kiszúrják, hogy utazó vagy, és nem helyi, és a nyakadra járnak. Egyik nap miután megebédeltünk egy kis étteremben az óceánparti sétányon, utánunk jött egy 13-14 éves forma (egyébként teljesen jól öltözött, jól láthatóan nem az utcán élő vagy nélkülöző) kissrác, aki már az étteremben is ott ült. Arabul kezdett beszélni nekünk, máshogy nem tudta elmagyarázni, mit szeretne, mutogatott a markába. Mivel az étteremből jött utánunk, azt hittük először, hogy a pincér küldte, mert pl. nem jó összeget fizettünk véletlenül, vagy ott maradt valami motyónk. Kérdeztük, hogy is there any problem?

A problem szót érthette, mert rázta a fejét, és csak mutogatott a markába. Elindultunk a strand felé, de csak jött utánunk, erre olyan mérges lettem, hogy elkezdtem vele kiabálni, és intettem neki, hogy gyere, gyere menjünk vissza akkor együtt az étterembe. A pincérek jól beszéltek angolul, gondoltam, csak tudnak segíteni, hogy megértsük, mit szeretne tőlünk. Na erre már megijedt, és elszaladt. Szóval vannak ilyen helyzetek, ezekre érdemes felkészülnöd. Az esetek többségében viszont mindenki segítőkész, és a piacokon, bazárokban is éppen csak annyira tolakodóak, hogy az még éppen humoros.

Szinte mindenki, a taxistól kezdve a recepcióson át a felszolgálókig beszél arabul, franciául és angolul is folyékonyan, sőt, van aki ezek mellett még németül is. Ha már nyelvtudás: érdemes megtanulni pár szót franciául. Én tanultam gimiben, viszont sokat felejtettem – érdemes lett volna pedig feleleveníteni, mert pl. a dolgok/szolgáltatások árát jó lett volna angol helyett franciául megkérdezni. Egyszer együtt taxiztunk egy francia családdal, és megfigyeltük, hogy olyankor alacsonyabb árat adott a taxis, mint amikor csak ketten voltunk és angolul beszéltünk vele. Itt semminek nincs fix ára, alkudozni is lehet, de úgy tapasztaltuk, nagyobb esélyed van franciául lealkudni az árból.

8 szuper program, ha Agadirban jársz

Mert az átlag útikönyvekkel ellentétben Agadir és környéke sokkal többet tartogat magában annál, mint hogy egész nap a hasadat süttesd a parton.

Igazából volt jó is ebben a kissé erőszakosan vásárlásra buzdító túrában, mert a sofőrünk mesélt egy csomó érdekességet a helyi szokásokról, termékekről (legfőképp az argánolajról, amit kb. csak Agadir 150 kilométeres körzetében készítenek az egész országban) Komolyan, ha ezt szerettem volna eleve, akkor egy szavam nem lenne, mert nagyon jól beszélt angolul (az arab és a francia mellett), sőt még németül is, és egész szórakoztató volt. De amikor beültünk reggel az autóba, akkor még úgy volt, hogy délután kettőkor indulunk vissza Paradise Valley-ból, de aztán felvettünk két idősebb, szintén magyar házaspárt egy másik hotelnél.

Gondolom, belőlünk annyira nem nézte ki az emberkénk, hogy vásárolni fogunk, belőlük meg igen – végül annyira módosult a terv hogy már DÉLBEN vissza kellett érnünk az autóhoz. Így nagyjából egy órát tudtunk a kis völgyben tölteni. Volt egy helyi kísérőnk is, akinek még külön kellett fizetni, amiért lesétált velünk a hegyoldalon. Nem mintha sajnáltam volna tőle, szegénynek szerintem nem sok bevételi forrása lehet, de azért mégiscsak pofátlanság egy teljesen egyértelmű ösvényen történő kíséretért pénzt kérni. Ráadásul egy csomóan voltak ott aznap, tényleg nem lehet eltévedni.

Na mindegy, késő bánat tényleg, nem is panaszkodni szeretnék, csak annyit tanácsolok, hogy ha ti is ellátogatnátok ide, inkább taxizzatok. Nem hinném, hogy 200 dirhamnál (kb. 20 eurónál) többet kérnének el fuvaronként és járművenként, így simán megéri még akkor is, ha ketten vagytok, ha meg ennél többen, akkor pláne. A kis parkoló szó szerint tömve volt taxival, így a visszaút miatt sem kell aggódnod, nem fogtok ott ragadni. Ráadásul így az egész napot ott tölthetitek ezen az egyébként szuper hangulatos helyen. Mindenfelé pálmafák, függőágyak, virágok… a hideg vízben jólesett csobbanni egyet még októberben is, ráadásul vannak szakaszok, ahol ugrálni is lehet a szikláról. Jó lett volna elmenni a kis kanyon végéig, ahol még vízesés is lett volna, de sajnos erre nem jutott időnk a feszített tempójú kirándulás miatt.

2. Souk el Had

A souk, azaz a piac abszolút kihagyhatatlan program, ha Agadirban jársz! Annyira nyüzsgő, életteli és kicsit őrült hely, és szinte mindent lehet kapni a tagine edénytől kezdve a friss zöldségeken és gyümölcsökön át egészen a legfinomabb fűszerekig. Mi épp csak megálltunk az egyik gyümölcsös standnál, amikor odajött hozzánk egy pasi, és (egyébként abszolút kedvesen) elkezdett minket kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, satöbbi, satöbbi… Kiderült, hogy képeslapokat gyűjt a világ minden tájáról – ugye, mi is küldünk majd neki egyet? (Tényleg nem viccelt, volt nála egy kisebb halom képeslap innen-onnan).

A következő pillanatban már kért is nekünk 3 banánt, és még mielőtt észbekaptunk volna, már a fűszerpultja mögötti pici padon ücsörögtünk és az árusunk tesója már öntötte is ki nekünk a Szahara teát. Egy csomó érdekességet mesélt egyébként az ottani fűszerekről, különleges parfümökről, a teázásról… persze a végén ugye vennünk kellett tőle valamit, de tényleg nem volt túlságosan tolakodó egyikőjük sem, nagyon barátságosak voltak, fűszert meg amúgy is szerettünk volna vásárolni. Végül egy marokkói fűszerkeveréket és fahéjat vettünk, az egyiket pedig féláron kaptuk.

3. Medina

A medina (azaz a marokkói városok hangulatos, szűk utcákkal teli óvárosi része) Agadirban sajnos nem igazi. Agadir városát szinte teljesen elpusztította egy földrengés 1960-ban, és a várost pár kilométerrel távolabb építették újjá. A mai medina is bőven a földrengés után épült, viszont ettől függetlenül nagyon hangulatos. Van egy 40 dirhamos belépőjegy, de ez tartalmazza egy ital árát is, amit a kis étteremben lehet elfogyasztani bentebb – ha engem kérdeztek, ez a tökéletes hely arra, hogy kipróbáljátok a marokkói mentateát!

A Medinába Agadir belvárosából illetve a tengerparti részről legkönnyebben taxival jutsz ki – autóbérléssel ne is próbálkozz, a tömegközlekedés pedig kiszámíthatatlan. A taxissal előre beszéld le a fuvar árát, kérésre akár meg is vár téged, vagy visszajön egy megbeszélt időpontban.

4. Vegyél szörfleckéket!

A vízisportok szerelmesei sem fognak unatkozni Agadirban! Bár többnyire túl nagyok a hullámok ahhoz, hogy kényelmesen úszni lehessen a vízben, ez szörfözéshez (sőt, kitesurf-höz is!) pont ideális. Agadir tengerpartján a szörfdeszka + wetsuit bérlése 130-160 dirhamba kerül naponta (kicsit több mint 10€). Taghazoutban nagyjából feleennyiért tudsz bérelni, de szörfórákat is vehetsz, ha még most ismerkedsz ezzel a sporttal. Jet skizni is lehet mindkét helyen, bár ennek az árát sehol nem láttam kiírva, de nem gondolom, hogy 200 dirhamnál (kb. 20€-nál) drágább lenne.

5. Kóstold meg a híres marokkói mentateát

Ha Marokkóban jártok, a hagyományos mentateát egyszerűen kötelező kipróbálni! Többnyire nem szárított, hanem friss mentalevelekből készítik, és nagyon magasról töltik a csészébe/pohárba – ez a trükk biztosítja, hogy a forró tea ihatóra hűl, mire a pohárhoz ér. Leginkább kávézni szoktam, nagyon ritkán teázok, de a marokkói mentateát bármikor meginnám, olyan finom volt!

6. Kirándulás Taghazout-ba

Taghazout egy hangulatos kis halászfalu Agadirtól 20 kilométerrel északra. Tipikusan az a település, ahol minden sarkon találsz valami apró, szemet gyönyörködtető részletet: kicsit málló vakolat, kopott ajtók, csónakon pihenő sirályok, színes szőttesek és kalapok, imádnivaló kiscicák… Annyira sajnálom, hogy csak egy napot töltöttünk itt, legszívesebben sírva fakadtam volna, mikor elindultunk vissza Agadirba délután. (Mind a 4 napot itt kellett volna töltenünk!) A 32-es busz Agadirból egészen Taghazout központjáig visz, és elvileg 25 percenként jár, nagyjából reggel 6 és este 8 között. Egy teljes blogposztot is írtam erről a kis faluról, tele rengeteg képpel – ide kattintva olvashatjátok is.

7. Naplemente az óceán partján

Imádok naplementét nézni, mert sosincs belőle két egyforma. Mindig és mindenhol gyönyörű, főleg az Atlanti-óceán partján – így ha Agadirban vagy, szuper esti program lehet a naplementézés. Nekem pont nagy mázlim volt, mert egyik este csodaszép alakzatot vettek fel a felhők a víz fölött, ráadásul a fotómba berepült egy kisebb madárraj is, hogy igazán giccses legyen a végeredmény.

8. Sivatagi túra

Agadirból lehetőséged van egy- vagy kétnapos sivatagi túrákra indulni. Az egynaposat azért nem ajánlom, mert az ha jól tudom, csak a Souss-Massa régióig visz, ami szép-szép, de ne számíts olyan igazi, óriási, képeslapba illő homokdűnékre. A két napos túrában benne van egy éjszaka egy tradicionális, berber táborban is, szóval már csak ezért is megéri emellett dönteni. Ha egyszer még lesz alkalmam visszatérni Marokkóba, akkor kötelező program lesz a Szahara, az biztos!